A reggeli órákban jelentkező émelygés, hányinger, hányás általános tünetek a terhesek között, egyúttal ezeket terhességi gyanújeleknek is hívjuk. De hol van az a pont, amikor ezek a tünetek kórossá válnak, és orvosi ellátást igényelnek?

A terhesek mintegy kétharmadát érintő enyhe émelygés, hányás bár kellemetlen, de komoly problémákat nem okoz. Más a helyzet azonban az úgynevezett terhességi vészes hányással vagy latinul hyperemesis gravidarummal, amely bár ritkább, azért a terhesek 0,5-2 százalékát érinti. A terhesség 12. hete körül a tünetek mindkét csoportban megszűnnek, ha nem is teljes mértékben, de azért jelentősen enyhülnek.

Lehetséges okai

Míg enyhébb esetekben általában valamilyen inger hatására alakul ki az émelygés (sokan például rá sem bírnak nézni a halra), vészes hányás esetén étkezéstől független, gyakori vagy folyamatos hányásról van szó. Kiváltó oka ismeretlen, korábban a szakemberek az esetek döntő többségében lelki eredetűnek tartották, olyan nőkre jellemző tünetnek, akik nem fogadják el terhességüket.

Ma a terhességi hormonok (HCG és ösztrogén) magas szintjét, a vitaminhiányt vagy helytelen táplálkozást, a pajzsmirigy túlműködését, a reflux betegséget illetve a Helicobacter pylori fertőzést (gyomorfekélyért felelős kórokozó) tartjuk a lehetséges kiváltó tényezőknek.

Egyes esetekben, főleg, ha a 12. hetet követően sem múlnak el a kóros tünetek egyéb ok, például fekélybetegség vagy túlzott savtermelés is állhat a hátterében.

Érdekesség, hogy az érintettek között több a leánymagzatot viselő kismama, illetve, hogy bizonyos családi halmozódás is megfigyelhető, tehát feltételezhető, hogy genetikai tényezők is szerepet játszhatnak kialakulásában.

Súlyos, magzatot is veszélyeztető tüneteket okozhat

Jellemző tünetei a jelentős súlycsökkenés, a kiszáradás és gyengeség. Hányással ugyanis folyadékot vesztünk, ezzel együtt elektrolitokat és értékes tápanyagokat, aminek köszönhetően csökken a vizelet mennyisége, megváltozik a szervezet savháztartása, hőemelkedés, láz, sárgaság sőt akár eszméletvesztéses állapot is kifejlődhet a kezeletlen esetekből.

Ezzel egyidejűleg eltérések figyelhetők meg a máj- és veseműködésben, az ezt jelző laborértékek szintén kórosak, megjelenik kisebb-nagyobb mértékben az aceton a vizeletben.

Ha még ekkor is késlekedünk a szűnni nem akaró betegség kezelésével, az a kismama és a magzat kiszáradásához és kimerüléséhez vezet, tartós éhezés veszélye fenyeget. A betegségben szenvedő nők gyermeke nagyobb valószínűséggel jön világra alacsony születési súllyal és koraszülést is okozhat.

Megelőzhető kis odafigyeléssel

Vészes hányástól szenvedő terheseknél a folyadék utánpótlása legyen folyamatos, különösen a nyári nagy meleg idején. Akkor is inni kell, amikor a szomjúság még nem érzékelhető. Az ugyanis már akkor jelentkezik, amikor a test víztartalma jelentősen csökken, az állapot romlása ilyenkor pedig gyorsabban bekövetkezik.

Tipikusan a terhesség 8. hetében kezdődik és a 12. hetében múlik el, a betegségben szenvedő nők körülbelül 10-20 százaléka azonban a terhesség során végig tapasztalja a tüneteket. Bár keveseknél alakul ki, minden terhes nőt veszélyeztet a betegség. A túlsúly, a fiatal anyai életkor, az ikerterhesség, az első terhesség azok a tényezők, amelyek növelik a betegség kialakulásának kockázatát.

Ne reméljük, hogy magától elmúlik!

Ne várjuk otthon, hogy a betegség magától elmúlik, nem fog. Sőt, ha a súlyos tünetek spiráljába belekerülünk, a kialakult anyagcsere-változások csak tovább fokozzák a hányingert-hányást, és a szervezet egyensúlya tovább romlik, a betegség tovább súlyosbodik.

Ha a betegség még kezdeti szakaszban tart, a diéta segíthet. Ajánlott a bő folyadék felvétele, lehetőleg szénsavmentes, a hideg italokat fogyasszunk kis kortyok formájában, többször, keveset étkezzünk (szénsavmentes ásványvíz, 1-2 keksz vagy pirítós).

A kórházban infúzióval pótolják a folyadékot és a tápanyagokat

Ha a hányás folyamatossá válik, minél előbb forduljunk orvoshoz, ne várjuk meg az éjszakát vagy a másnapot, a súlyos esetek feltétlenül kórházi ellátást igényelnek. A betegség sokkal súlyosabbá válhat, ha nem kezelik. A kórházban a laborértékek ellenőrzésén túl részletes nőgyógyászati vizsgálat keretében tájékozódnak a magzat állapotáról is. Ez legtöbbször segít a kismamák megnyugtatásban, hiszen nagyon jó dolog még ilyen elesett állapotban is ultrahangon látni a magzatot és szívének dobogását.

A kórházban elsősorban a folyadék és elektrolit-háztartást rendezik, ez általában infúziós kezelés formájában történik, a hiányzó ionokat, energiát, vitaminokat és aminosavakat pótolják. Általában nagy mennyiségű (2-3 liter) infúzióra is szükség van naponta, a beteg állapotától függően. Miután a kismamák általában terhességük első harmadában vannak, ezen túl nem nagyon kapnak gyógyszert, hiszen a hatások mindmáig nem kellően ismertek, de a hányáscsillapító hatású B6 vitamin veszélytelen és segít is. Természetesen az igen súlyos esetek esetében a savkötők, hányáscsillapítók infúziós adása is megkísérelhető.

A tünetek gyorsan enyhülnek, néhány napos panaszmentes állapotot követően, ha a beteg már tud enni-inni, és esetleg a testsúlynövekedés is megindul, a beteg hazabocsájtható.

Ritkán pszichológus bevonására is szükség lehet

Néha szükség lehet pszichológus bevonására is, hiszen egyes esetekben nem a terhességi hormonváltozások, hanem a pszichés hatások a felelősek a betegség kialakulásáért. Ilyen esetben a kismamának segíteni kell a terhesség tényének elfogadásában- feldolgozásában, esetleg a családi körülmények kedvező befolyásolásában is.

Dr. Lőrincz Ildikó, szülész-nőgyógyász szakorvos