Bár különféle kozmetikumokkal elfedjük őket, feromonokat az emberi szervezet is bocsát ki. Van-e értelme feromonos parfümmel belevetni magunkat az éjszakába, és mi az evolúciós értelme annak, hogy vannak emberek, akiknek szagukat sem bírjuk?

 

Közel negyven éve jelent meg a Nature-ben az első olyan tanulmány, amely együtt élő nők ciklusának összehangolódását vizsgálva felvetette a humán feromonok létezését.

Az állatvilágban régóta ismert a kémiai jelzőanyagokkal való kommunikáció, az embernél viszont sokáig nem hittek benne a tudósok. "Azt gondoltuk, hogy az embernél a térlátás és a hallás a meghatározó, a szagoknak, a kémiai jelzőanyagoknak nincs jelentőségük. Ma már tudjuk, hogy feromonok az embernél is termelődnek - más dolog, hogy igyekszünk elnyomni őket" -nyilatkozta lapunknak dr. Fekete Sándor György, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar professzora.

Feromonokkal kommunikál a baba és a mama

Az elmúlt évtizedekben kísérletek sora erősítette meg a humán feromonok létezését. "Igazolást nyert például, hogy a feromonok alapján felismerjük a genetikailag hozzánk legközelebb állókat" - meséli dr. Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

Egy kísérletben császármetszéssel szült anyákkal, akiktől a szülés pillanatában elvitték a gyereküket, csecsemők levetett ruháját szagoltatták meg. Az anyák, akik gyakorlatilag nem látták, nem érintkeztek gyerekükkel korábban, hiba nélkül felismerték a szag alapján saját babájukat.

Egy másik kísérletben mosakodás nélkül napokig hordattak polót gyerekekkel, majd három levetett poló közül fel kellett ismerniük, hogy melyiket viselte testvérük. "A gyerekek édes testvérük ruhadarabját egyértelműen tudták azonosítani, nem így a mostoha testvéreikét" - meséli az evolúciós pszichológus professzor.

Feromonos parfüm egyéjszakás kalandokhoz

Párválasztásnál viszont kifejezetten a genetikailag tőlünk legtávolabb állók feromonjai vonzanak bennünket. A kutatók szerint ez leginkább az immunrendszerünkkel áll összefüggésben. Akinek a veleszületett immunrendszerét leíró MHC (major histocompability comlex) génje és molekulái nagyban eltér a mienktől, annak szagát, feromonjait vonzónak találjuk. Minél inkább különbözik ugyanis tőlünk a partner e gének tekintetében, annál inkább ellenállóbb immunrendszerű, genetikailag sokfélébb utódaink születnek.

Probléma akkor van, amikor természetes testillatunkat elfedjük dezodorokkal. Azaz lehet feromonos parfümmel hódítani, hosszú távú partnert azonban nem így kell választani, mert elképzelhető, hogy parfüm nélkül már nem kívánnánk a másikhoz közel kerülni. Sőt, gyakran meg is utáljuk, vagy egyszerűen csak nem tartjuk szimpatikusnak a nekünk nem tetsző szagú illetőt. Nem véletlen, hogy az arab házasságközvetítők a mai napig megszagolják a lányt.

"A szaglás ugyanis az egyetlen érzékszervünk, amely gyakran tudattalanul hat - azaz anélkül, hogy tudatosulna, emóciók tömegét váltja ki belőlünk. Állítom, hogy számos meddőség hátterében is ez áll" - mondja dr. Fekete Sándor György. "Ma már ismert az is, hogy a feromonjaink, a hormontermelésünk, beleértve a nemi homonjaink termelését is, illetve az immunrendszerünk nem különálló rendszerek, hanem hatást gyakorolnak egymásra" - teszi hozzá az állatorvos professzor.

Hogy az egyik ember feromonja befolyásolja egy másik ember hormontermelését, jól látszik például az együtt, egymás közelében élő nők ciklusának öntudatlan szinkronizációjában. Megfigyelték azt is, hogy olyan helyeken, ahol csak nők élnek, többek között apácakolostorokban, a nők ciklusa megáll. Ha azonban megérkezik oda egy férfi, mindnyájuknak egyszerre indult meg a ciklusuk.

"Az ősi társadalmakban a közös ciklus előnye az volt, hogy a nők egyszerre ovuláltak, egyszerre estek teherbe, egyszerre szültek, így akár kölcsönösen meg is szoptathatták egymás gyerekeit, valamint együtt nevelték őket. A gyermekek így már eleve egy erős csoportba nőttek bele" - magyarázza dr. Bereczkei Tamás.

Ha mellőznénk a kozmetikumokat...

A feromonok fajon belül univerzálisak, azaz ugyanazokat termeli mindnyájunk szervezete, de mennyiségük egyedi - nőknél függ többek között a ciklus idejétől, de az esetleges betegségektől is.

Nincs tudományos konszenzus a téren, hogy a feromonoknak van-e szaguk. A legnépszerűbb elmélet szerint szagtalanok, és a bőrön lévő - egyébként szintén genetikusan meghatározott - baktériumok bontják olyan szintre őket, hogy érezzük a szagukat.

"Akinek nagyon érzékeny a szaglása, a másik feromonjai alapján akár azt is meg tudja mondani, hogy az ciklusának melyik időszakában van:  tüsző- vagy sárgatestfázisban. A szaglás egyébként fejleszthető: ha valaki rá dolgozik, előbb-utóbb ki tudja szagolni, hogy a másik ovuláció előtt vagy után van-e" - állítja az állatorvos-tudományi kar professzora.

Sokkal intenzívebb és érdekesebb lenne tehát az életünk, ha a feromonjainkat nem fednénk el. Tudhatnánk a másikról, hogy mit evett előző nap, vagy hogy rokonságban vagyunk-e az illetővel. A különbség ahhoz hasonlítható, mint amikor a lefóliázott zöldség-gyümölcsöket kínáló nagyáruház után elmegyünk egy mediterrán piacra, és beszippantjuk a rengeteg szagot és illatot.

"Persze nehézségekkel is járna egy ilyen világ. Ha a rovart megkínálom ugyanis a nőstény feromonjával, gondolkodás nélkül a szag irányába fordul, minden egyéb kiválasztódási szempont rögtön háttérbe szorul. Ezt ki is használják ma már a rovarirtó-gyártók: a szerekbe tesznek feromonokat, a hímek így biztosan elpusztulnak" - mondja dr. Fekete Sándor György. Az állatok tehát nem tudnak hazudni, követik a feromonok parancsait. Az ember viszont, ha a másiknak nem bírja a szagát, de emberileg kedveli, felülbírálja a vele kapcsolatos ellenérzéseit.