Jasper Smits dallasi klinikáján rendhagyó kezelés kifejlesztésén dolgozik a szorongás és a kedélybetegségek, köztük a depresszió ellen.

Terápiáját egyelőre nem fogadják el széles körben, de ingyenes, és egyáltalán nem jár mellékhatásokkal. Ez pedig nem elhanyagolható, ha azokra az Egyesült Államokban évi 10 milliárd dollárért megvásárolt antidepresszáns gyógyszerekre gondolunk, amelyek számos gyakori mellékhatást váltanak ki: alvászavarokat, hányingert, remegést vagy testtömeg-változást.

Az új terápia

Nem újdonság, hogy a testmozgás nagyon fontos a mentális és a fizikai egészség szempontjából. Már az 1970-es és 80-as években végzett megfigyeléses kutatások is kimutatták, hogy azok az amerikaiak, akik mozognak, kisebb valószínűséggel szenvednek depresszióban, mint azok, akik nem edzenek, ráadásul a jövőben is kisebb a valószínűsége, hogy depresszióssá válnak.

A Duke Egyetem kutatói 1999-ben egy véletlenszerű, kontrollált kísérlet során kimutatták, hogy azok a depressziós felnőttek, akik részt vettek egy aerobik edzésprogramban, ugyanolyan javulást mutattak, mint a sertralinnal kezelt betegek. A sertralin hatóanyagú szerek első változatával a közismert kék potenciatablettát is gyártó cég 3 milliárd dollárt keresett évente, mielőtt 2006-ban lejárt a szabadalma.

A modern antidepresszánsok megjelenése után is számos kísérlet bizonyította az aerobik edzések a gyógyszerekhez hasonló mértékű jótékony hatását a depresszió ellen, de a kutatások túl szűk körűek és rövid időtartamúak voltak, ráadásul némelyik esetében módszertani problémák is felmerültek. Ennek ellenére az összes kísérlet ugyanabba az irányba mutat: a testedzés javítja a kedélyállapotot. Azon kívül, hogy enyhíti a depresszió tüneteit, a kiújulását is megakadályozza.

Ingyenes, mellékhatásoktól mentes

A molekuláris biológus és neurológus, Smits annak kimutatásával kezdte munkáját, hogy a testmozgás majdnem ugyanúgy módosítja az agyban zajló kémiai folyamatokat, mint az antidepresszáns gyógyszerek: a kulcsfontosságú idegi átvivőanyagok, a szerotonin és a noradrenalin szabályozásával. A lényeg az, hogy a testmozgás felkészíti az agyunkat arra, hogy kevesebb stresszt mutasson az új ingerek hatására. A mozgás révén az agyunk kevésbé fogékonnyá válik az ártalmatlan, de váratlan események következtében kialakuló stresszre, például amikor lekésünk egy találkozót, vagy parkolási büntetést kapunk. Más szóval egy kis mentális feszültség és a testmozgásból származó stimulációs többlet segíthet a mindennapi problémák kordában tartásában.

Holmes mozgásos kezelése azért válik be sok betegnél, mert hatása szinte azonnali. A depresszió nem akadálya, hanem motivációja lesz a testedzésnek. Már félórás mozgás után egyértelműen érezhető a kedélyállapot javulása, ami a mozgás folytatására ösztönzi a pácienseket.
Felmerül azonban néhány kérdés a kezeléssel kapcsolatban, mégpedig az, mennyi mozgásra van szükség, mennyi ideig, és milyen betegek esetében alkalmazható. Smits munkatársával, Michael Ottóval írt Exercise for Mood and Anxiety Disorders (Oxford University Press, 2009) című könyvében pontos dózist is ad: az ismerős heti ötször 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgást, például sétálás, illetve a heti háromszor 30 perc magas intenzitású aerobik testedzést. Ugyanis egyelőre csak ezeket a dózisokat tesztelték a depresszióval kapcsolatban. Smits szerint nem tudjuk, hogy ennél kevesebb vagy több testmozgás jobban vagy kevésbé hatna, vagy, hogy a testmozgás ugyanolyan jó hatást gyakorol súlyos depresszióban szenvedő betegek esetében, mint enyhe és mérsékelt depresszióban szenvedőknél, mivel ehhez túlságosan kevés kísérletet végeztek. Ennek ellenére egyre több bizonyíték halmozódik fel, és nehéz érveket felhozni egy ingyenes, mellékhatásoktól mentes kezelés ellen, amely hatékonynak mutatkozik egy bénító és lesújtó mentális betegséggel szemben.