Az egyik vezető, rákbetegségekkel foglalkozó külföldi lapban két egymástól független tanulmány is az önveszélyes magatartást vizsgálja a daganatos betegek körében. Az amerikai cikkből kiderül, hogy a tumoros betegeknél kétszer annyi öngyilkosság fordul elő, mint a nem daganatos embereknél, míg a brit tanulmány szerint a rákban szenvedők jelentős része inkább a halált választaná az élet helyett. Összeállításunkban bemutatunk egy hazai felmérést és néhány itthoni segítségnyújtási lehetőséget is.

A rosszindulatú daganatos megbetegedések terápiája az elmúlt években igen jelentős fejlődésen ment keresztül, aminek köszönhetően a betegek túlélési ideje számos ráktípusban növekedett. Ezért egyre nagyobb igény van arra, hogy a rák gyógyítása mellett a pszichés állapot megfelelő rendezésére is nagyobb hangsúlyt fektessenek az orvosok, a lelki státusz ugyanis az életminőség egyik legjelentősebb befolyásolója. A legtöbb korábbi tanulmány főként a végstádiumú betegek pszichológiai problémáival foglalkozott, ezért kevés tudományos adat van arról, hogy a hosszú távon túlélők között milyen gyakori a depresszió és az öngyilkosság.

1,88-szor gyakoribb az öngyilkosság

A Journal of Clinical Oncology című, rákbetegségekkel foglalkozó szaklap egyik cikkében amerikai kutatók Stephanie Misono vezetésével (Fred Hutchinson Cancer Research Center, Seattle, USA) két nagy nemzeti adatbázis (National Cancer Institute, National Center for Health Statistic ) adatainak elemezéséről számolnak be. A szerzők összehasonlították a daganatos betegeket az átlagpopulációval az öngyilkosság gyakoriságának vonatkozásában. Ez a nagyszabású összehasonlító analízis az első az Egyesült Államokban. A kutatók próbáltak összefüggéseket feltárni a tumorok lokalizációja, típusa és az öngyilkosság gyakorisága között is.

Az adatokat átvizsgálva 5838 öngyilkosság fordult elő 3 594 750 tumoros beteg között, 18 604 308 úgynevezett személyévre számolva (személyév: a betegek által a vizsgálat időtartama alatt leélt évek összege). Ez 31,4/100 000 személyév-gyakoriságnak felel meg, szemben az átlagpopuláció 16,7/100 000 személyév-gyakoriságával szemben. A daganatos betegségben szenvedők tehát 1,88-szor gyakrabban követnek el öngyilkosságot az átlagpopuláció tagjaihoz viszonyítva.
A tüdőrákosok körében van a legtöbb öngyilkos

Az elemzésből kiderül: magasabb előfordulási valószínűség tapasztalható a tumoros betegeknél a férfiak, a fehérek és az egyedül élők között. Szintén nagyobb az öngyilkosság veszélye azoknál, akik a rák diagnózisának idejében már előrehaladott stádiumban vannak. Öngyilkosságot leggyakrabban tüdőrákban szenvedők követnek el (81,7/100 000 személyév), őket a gyomorrákosok (71,7/100 000 személyév) és a fej-nyaki daganatosok (53,1/100 000 személyév) követik.

A tanulmány szerzői szerint nagy szerepe van a tüdőrákosok fokozott öngyilkossági hajlamának kialakulásában, hogy a tüdőtumor a köztudatban egyenlő a halálos ítélettel. A fej-nyaki tumorok esetében az esztétikai romlás és az alapvető életfunkciókat (nyelés, légzés, beszéd) akadályozó nehézségek azok, melyek annyira lerontják az életminőséget, hogy a betegek már csak a halálban látják a kiutat.

A felmérés eredményeiből világosan látható, hogy a daganatos betegek pszichés státuszának vizsgálata igen fontos része a komplex tumorterápiának, és az érintettek lelki problémáinak orvoslása elengedhetetlen a megfelelő életminőség eléréséhez. E nélkül sok beteg teljesen kilátástalannak látja sorsát - vonják le a következtetést a szerzők.

A munka úttörő jelentőségű, ugyanakkor a szerzők elismerik hiányosságait is. Az adatok átvizsgálása során sok esetben kevés információjuk volt a kutatóknak a daganattal együtt fennálló esetleges betegségekről, amelyek az öngyilkossági hajlamot befolyásolhatták. Ezek közé éppúgy tartozhatnak testi betegségek, mint pszichiátriai kórképek. A betegstatisztikák precízebb vezetésével a jövőben pontosabb felmérések készíthetők majd. 

Sokan foglalkoznak a gondolattal

A második tanulmány Nagy-Britanniában készült Jane Walker és munkatársai (University of Edinburgh, Cancer Research Centre) kutatásai alapján. Közel háromezer, járóbeteg-szakrendelésen részt vevő pácienssel végeztettek el egy széles körben használt pszichológiai felmérő tesztet (PHQ-9, nine-item Patient Health Questionnaire). A teszt egyik kérdése az iránt érdeklődik, hogy a beteget foglalkoztatták-e önpusztító gondolatok az elmúlt két hétben.

A tesztet kitöltők 7,8%-a válaszolt igennel. 5,4% csak néhányszor gondolt ilyesmire az utóbbi tizennégy napban, ám 1,6%-uk minden másnap, 0,8%-uk pedig csaknem minden nap "eljátszott" az öngyilkosság vagy az önbántalmazás gondolatával. A demográfiai és klinikai mutatókat áttanulmányozva csak a jelentős fájdalom és emocionális stressz jelenléte mutatott korrelációt a pozitív válaszokkal.

A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a daganatterápiában elért jelentős sikerek és a tumoros betegek életének meghosszabbítása ellenére sok érintett nem tudja feldolgozni a történteket, és az öngyilkosság gondolatával kezd el foglalkozni. Ez meglehetősen kiábrándító tapasztalat, ami jelzi, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a betegek körültekintő pszichológiai vizsgálatára is. Ki kell fejleszteni egy módszert, amelynek segítségével kiszűrhetők azok a betegek, akiknél nagy a valószínűsége bármiféle önveszélyes magatartásnak. Megfelelő kezelésben (gyógyszeres és pszichoterápia) részesítve a veszélyeztetetteket, a daganatos kórképben szenvedők által elkövetett öngyilkosságok számának nagy mértékű csökkenését lehetne elérni - mondják a szerzők.
A brit munkacsoport által készített felmérések hátránya, hogy a tesztet a betegek teljesen önállóan töltötték ki, a vizsgálóknak nem volt igazán lehetőségük egy interjú keretén belül elbeszélgetni a páciensekkel. Nem igazán vették számításba mindazokat a daganaton kívüli tényezőket sem (egyéb betegségek, életkörülmények), melyek hatással lehetnek az önpusztítási szándék felerősödésére.

A legtöbb témában jártas szakember egyetért azzal, hogy sok, ezekhez a felmérésekhez hasonló, részletes elemzéseket magába foglaló vizsgálatra van még szükség. Ezek rávilágíthatnak arra, hogy mi az alapvető különbség a daganatos betegségekkel törvényszerűen együtt járó lelki feszültség és a páciens életét fenyegető depressziós állapot között. Ha sikerül feltárni, hogy milyen félelmek, remények és egyéb érzelmek ébrednek egy tumoros betegben, nagyobb eséllyel előzhetők meg a jelentős számú életet követelő önkárosító epizódok.

[origo] egészség