A pszichés eredetű táplálkozási zavarok két legismertebb fajtája a kóros soványsággal járó anorexia, illetve a túlzott falánksággal és hányási epizódokkal kísért bulímia. Az anorexiára mintegy fél évszázada kezdtek felfigyelni, előfordulásának gyarapodása miatt: az elmúlt évtizedek során a fejlett országokban a 15-25 éves lányoknak mintegy 0,5-1%-a szenvedett ebben a betegségben. A bulímiát az 1970-es évek végén írták le először betegség gyanánt: ez a táplálkozási zavar - az anorexiához hasonlóan - szintén elsősorban fiatal nők körében fordul elő. Cikkünkben a kétféle táplálkozási zavar pszichológiai hátterét és étrendi kezelésének lehetőségeit mutatjuk be, pszichológus és ditetikus szakértőink segítségével.

Szándékos éhezéssel találkozunk már a korai középkorban is: remeték, szerzetesrendek tagjai így adtak kifejezést a vallás diktálta elkötelezettségüknek. A középkori éhezők azonban a maiakkal ellentétben elsősorban férfiak voltak, a másik jelentős különbség pedig a pszichológiai motiváció: a vallási okokból való koplalás üzenete a saját test iránti megvetés, az érzéki örömökről való lemondás. A mai éhezők ezzel szemben szinte kivétel nélkül lányok, és az evés elutasítása a test és a szépség sajátos kultuszával, az éhező személyiségének középpontba állításával függ össze. A középkori koplaló szerzetesek és a mai anorexiás lányok között azonban hasonlóság is felfedezhető, ez pedig nem egyéb, mint a fanatizmus, a hajlíthatatlanság és a távolodás a valóság tényeitől.

A torz testképről, az éhezés szervezetre gyakorolt hatásairól és az anorexia étrendi kezeléséről korábbi cikkünkben olvashat bővebben.

Leküzdhetetlen étvágy: a bulímia

A bulímiások ellenálló képessége különösen gyenge: alkalmanként - hetente többször - hatalmas adagokat esznek. A felfokozott étvágy gyakran a fogyás érdekében való koplalás következménye. Kialakul a bulímiás ciklus, amelynek kezdetén a beteg koplal, majd kiéhezve rengeteget eszik. Előfordul, hogy előre megtervezetten felhalmozza az ´anyagot", általában olyan zsíros vagy magas szénhidráttartalmú ételeket, amelyeket egyébként megtagadna magától. A falási epizód során a rohamevők normális adagjuk sokszorosát képesek megenni. Miközben esznek - általában élvezet nélkül magukba tömve az ételt - rettegnek a súlygyarapodástól, szorongást és bűntudatot éreznek.

Pszichológus és dietetikus szerzőink összefoglalója a rohamszerű ételfogyasztás, majd a gyomortartalomtól való megszabadulás különös szokásáról, illetve a bulímia étrendi kezeléséről.