Az anorexia és az ecstasy hasonló idegrendszeri hatást vált ki - derült ki egereken végzett kísérletekből. A montpellier-i CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique) kutatóközpont eredményei arra utalnak, hogy az anorexia a drogfüggőséghez hasonló állapotot idéz elő, ami új irányt szabhat az anorexia elleni gyógyszeres terápiák kutatásának.

Akik anorexia nervosában szenvednek, nem vesznek magukhoz elegendő táplálékot, sokszor még akkor sem, ha energiatartalékaik teljesen kimerültek. Az elmezavarok közül ez az egyik legvégzetesebb; nagyon gyakran a beteg halálához vezet, és jelenleg nemigen létezik ellene hatékony terápia.

Valeria Compan, a kutatás egyik vezetője néhány évvel ezelőtt figyelt rá fel, hogy az idegrendszert izgató (pszichostimuláns) drogok közé tartozó ecstasy (hivatalos nevén metilén-dioxi-N-metilamfetamin; MDMA) fogyasztása csökkenti az étvágyat. A kutatócsoport egereken kezdte el vizsgálni, hogy mi lehet a jelenség idegrendszeri háttere: a kísérletek során elsősorban az agy egyik "jutalomközpontjára", a nucleus accumbens nevű sejtcsoportra koncentráltak. A nucleus accumbensben nagy számban találhatók olyan receptorok (ún. 5-HT4 típusú szerotoninreceptorok), amelyeknek a szerotonin nevű ingerületátvivő anyagot megkötve szerepük van a függőség kialakulásában.

A kutatók azt találták, hogy ezeket a receptorokat ingerelve csökkent az állatok étvágya. Az ingerlés serkentette továbbá a CART nevű peptid termelődését is. A CART megemelkedett koncentrációját korábban pszichostimuláns drogok használata után figyelték meg, egy kutatócsoport pedig anorexiás nőkben mutatott ki magas peptidszintet. Egy újabb kísérletsorozatban Compan és munkatársai az állatok egy csoportjába CART-ot injektáltak, a másik csoportban pedig gátolták a peptid termelődését. A megemelkedett CART-szint hatására az állatok kevesebbet ettek, csökkent CART-szint esetén viszont nőtt az étvágyuk.

A kutatók végül olyan mutáns egereknek adtak ecstasyt, amelyekben kiütötték az 5-HT4 receptor génjét, vagyis ezeknek az állatoknak az agyában nem volt ilyen receptor. A normál egerektől eltérően a génmódosított állatoknak nem csökkent az étvágya a drog hatására, ami azt mutatja, hogy az 5-HT4 receptorok valóban részt vesznek az ecstasy étvágycsökkentő hatásában. Compan úgy véli, hogy az ecstasy hatásának és az anorexiának több közös eleme lehet, mint gondolnánk: az eredmények arra utalnak, hogy önmagunk éheztetése addiktív lehet, ami újabb bizonyítékát adja annak, hogy az anorexia hátterében idegrendszeri zavar áll.

Az eredmények egy újfajta gyógyszeres terápia kidolgozásában is segíthetnek, hiszen az 5-HT4 receptor a jövőben fontos célpont lehetne az anorexiás betegek terápiája során.

Vig Julianna