Móra Ferenc vagy Charles Dickens szegény emberei legfeljebb szép álomnak láttak volna egy olyan világot, amelyben mindig van bőséges ennivaló. Vajon ki gondolta volna egy évszázaddal ezelőtt, hogy sokan szándékosan, akarattal fogják kínozni magukat éhezéssel ilyen feltételek között? Holott éppen ezt teszik a különös betegségben, az anorexia nervosában - ideges étvágytalanságban - szenvedők, kockára téve ezzel testi épségüket és nem ritkán az életüket is.

A különös betegségre mintegy fél évszázada kezdtek felfigyelni, előfordulásának gyarapodása miatt. Az elmúlt évtizedek során az anorexiások száma folyamatosan nőtt. A fejlett országokban a 15-25 éves lányoknak mintegy 0,5-1%-a szenved ebben a betegségben, amely azonban másutt, a szegény országokban szinte ismeretlen.

Nem jó helyen keresik tehát az okokat azok, akik a kóros soványságot genetikai vagy evolúciós hatásoknak tulajdonítják. A genetikai hajlam valamilyen formában persze minden betegség esetén szerepet játszik, csakúgy, mint az egyedi családi körülmények. Ezek azonban nem vezettek kóros soványsághoz mintegy két évszázaddal ezelőtt.

Igaz, szándékos éhezéssel találkozunk már a korai középkorban is: remeték, szerzetesrendek tagjai így adtak kifejezést a vallás diktálta elkötelezettségüknek. A középkori éhezők a maiakkal ellentétben elsősorban férfiak voltak. A másik jelentős különbség a pszichológiai motiváció: a vallási okokból való koplalás üzenete a saját test iránti megvetés, az érzéki örömökről való lemondás. A mai éhezők ezzel szemben szinte kivétel nélkül lányok, és az evés elutasítása a test és a szépség sajátos kultuszával, az éhező személyiségének középpontba állításával függ össze. A középkori koplaló szerzetesek és a mai anorexiás lányok között azonban hasonlóság is felfedezhető, ez pedig nem egyéb, mint a fanatizmus, a hajlíthatatlanság és a távolodás a valóság tényeitől.

Torz testkép

Már régen megfigyelték, hogy az anorexiás lányok torz, hamis képet őriznek saját testalkatukról. Meglepő, de ebben valójában csupán fokozati különbség választja el őket a hölgytársadalom többi tagjától. Fallon és Roein 1985-ben arra kért egyetemi hallgatókat, hogy a felrajzolt kövérebb és soványabb testsémák közül válasszanak ki hármat: azt, amilyennek önmagukat látják, azt, amelyiket ideálisnak tartanak és azt, ami a véleményük szerint a legvonzóbb az ellenkező nem képviselői számára. A férfiak esetében a három séma lényegesen kevésbé különbözött egymástól, mint a nők esetében, akik többnyire úgy látták (a valóságtól függetlenül), hogy mind az ideálisnál, mind a férfiak számára vonzónál kövérebbek.

A testséma torzulásának ez az elterjedt, jellegzetes nemi mintázatot mutató fajtája azzal függ össze, hogy a nők esetében a hódításban, ennél fogva a női önértékelésben is fontos szerepet játszik a vonzó külső. Persze hogy mi számít különösen vonzónak, az a közizlés, vagyis a kultúra kérdése. Aligha lehet tehát ártalmatlannak tekinteni a divatbemutatók kifutóin pompázó, zörgő csontú hölgyek látványát: sok millió ember, férfiak és nők számára formálják a szépség, a vonzóság kritériumait. A huszonegyedik század jelentős részben a sokágú szépségipar által teremtett eszménye az örök fiatalság, a lenge, nádszálkarcsú lányok, akik szinte a föld felett lebegnek.


Az éhezés hatásai a szervezetre

A kényszeresen anorexiás lányok azonban mégiscsak szűk kisebbséget alkotnak, vagyis az anorexiának egyéni, alkati, vagy a közvetlen környezettel, családi neveléssel összefüggő okai is vannak - lehetnek. Az anorexiás lányok gyakran a korábban problémátlan, sőt inkább ´stréber", a külső elvárásoknak megfelelni igyekvő fiatalok közül kerülnek ki. Ez nem meglepő, hiszen a tudatos éhezéshez - ezt a rengeteg fogyókúrázó tudja leginkább - akaraterő és önfegyelem kell. Az éhezést egy idő után egyre nehezebb kibírni, már egy kis kihágás is komoly kísértésbe visz.


Működésbe lép a hamis ideológiák képzése, szaknyelven az úgynevezett kognitív disszonancia-redukció: az anorexiás lányok egyenesen gömböcnek képzelik magukat, miközben testsúlyuknak gyakran 15-30%-át is elveszthetik. Az éhezés miatt a szervezet tartalékai kimerülnek, a lányok menstruációs ciklusa felfüggesztődik. A fogyás az immunrendszert is bénítja, enyhébb fertőzések is súlyos állapothoz vezetnek. Ezenkívül a koplalás következtében vitaminokat, fontos nyomelemeket is nélkülöz a szervezet. A vese, a szív és az agy működése megváltozik: az anorexiás lányok tudata beszűkül, emlékeik elhomályosodnak, az állandó éhség rosszkedvűvé teszi őket. A torz viselkedés rendszerré épül, amelyből nem könnyű kitörni.

Az anorexiások terápiája ezért komplex terápia, amelynek során a belső késztetések torz szerveződéseinek át kell rendeződnie. A rögzült lelkiállapotot nem könnyű megváltoztatni, az unszolás és a fenyegetés gyakran paradox következményekhez vezet.

A kényszeres anorexiától némileg különbözik azoknak a lányoknak a soványsága, akik nem önmagáért, hanem külső cél, az érvényesülés érdekében vállalják a koplalást. Hiszen ott, ahol vonzó nőkre van szükség - márpedig ez a piac nagyon is széles - szívesen alkalmaznak bájos csontkollekciókat. A külső okokból vállalt soványság azonban könnyen betegséggé alakulhat, és mint a közelmúlt tragikus példái mutatják, halálhoz is vezethet. A soványak sikere, a széles nyilvánosság emellett az önigazolás lehetőségét, növekvő veszélyeztetettséget jelent az anorexiára hajlamosak körében.

Vajda Zsuzsanna
pszichológus

Mivel az anorexiában szenvedők igen keveset esznek, szervezetük is koplal: fokozatosan eltűnnek a bőr alatti zsírszövetek, fehérje-, vitamin- és ásványianyag-hiány jön létre, dehidráció és elektrolit-háztartási zavarok jelentkeznek, vérszegénység alakul ki. A teljes tápanyaghiány másodlagos anyagcserezavarokat okoz. A betegek eredményes kezelése, gyógyítása többféle területen dolgozó szakemberek együttes munkájával oldható meg. Ezen belül a dietetikus feladata, hogy személyre szabott étrendet állítson össze betegének.

Az étrend irányelvei

A kezdeti időszakban még nem szükséges figyelmet fordítani a tápanyagok optimális arányára: a cél a testsúly növelése. A beteget az energiában és fehérjében gazdag étrendhez apránként kell hozzászoktatni. Eleinte az a legfontosabb, hogy vegyen magához elegendő folyadékot és minél több vitamint, továbbá hogy rendeződjön elektrolit-háztartása (kálium-, kalcium-, magnéziumpótlás). A megfelelő fehérje- és energiatartalmú étrend biztosítása még akkor is nehézségekbe ütközik, amikor a beteg már hajlandó valamennyi táplálékot elfogyasztani. Csak kis adagokkal szabad őt megkínálni, egyrészt szervezete túlterhelődésének elkerülése érdekében, másrészt a beteg maga sem fogad el nagyobb mennyiségű ételt.

Mivel az anyagcserezavarban szenvedő keveset eszik, nem elegendő mennyiségű és nem megfelelő arányú tápanyag jut a szervezetébe. Ezért rendkívül fontos az adagok dúsítása. Ennek célja, hogy a kevés étel minél több energiát és egyéb tápanyagokat biztosítson a betegnek.

A dúsítás lehetőségei

Fehérjékkel: főtt, reszelt tojásfehérjével, főzelékekbe folyamatos keverés mellett belecsurgatott felvert tojással, darált hússal vagy májjal, reszelt sajttal, tejporral, túróval. Ezekből csak kis mennyiséget használjunk fel egy-egy ételhez, hogy ne növeljük a terjedelmét, térfogatát.

Zsiradékokkal: folyékony tejszínnel, zsíros tejporral, margarinnal, vajjal, növényi olajokkal, darált olajos magvakkal. Kevés zsiradékkal dúsítsunk, mert ha sokat használunk, az hasmenést okozhat.

Szénhidrátokkal: mézzel, cukorral, darált keksszel.

Tápszerekkel: fehérjéket és szénhidrátokat tartalmazó folyékony és por állagú tápszereket használhatunk. Előnyösebbek a nem édes ízű tápszerek.

Nyersanyagok kiválasztása

A betegek a fogyókúra miatt teljesen tisztában vannak az élelmiszerek energiatartalmával. Az első lépéseknél az energiát ne zsiradékban gazdag étrenddel biztosítsuk, mert a súlynövekedéstől való félelem miatt a páciensek nem fogják elfogyasztani azokat ételeket, amelyekről már ránézésre tudják, hogy nagyobb az energiatartalmuk. Sovány húsokból, kisebb zsírtartalmú tejből és tejtermékekből, gyümölcs- és főzelékfélékből állítsuk össze az ételsort.

Javasolt ételkészítési módok

Az leveseket, főzelékeket és mártásokat sűríthetjük rántással, diétás rántással, hintéssel, finom habarással. Ez utóbbi nemcsak sűríti az ételt, hanem élvezeti értékét, energia- és tápanyagtartalmát is növeli. Habarás során nem képződik pörzsanyag - míg a rántásnál igen -, ezért jól használható a diétában. Főzzünk, pároljunk, süssünk alufóliában, teflonedényben. Ízesítésre használjunk zöld és szárított fűszereket, ezek fokozhatják az étvágyat. Jól alkalmazhatók még a savanyított tejtermékek, kis mennyiségben méz vagy cukor, valamint darált olajos magvak is (például süteményekbe).

Az étrendben javasolt ételek

Levesek: az első időszakban ne tálaljunk fel levest a betegnek. Gyorsan teltségérzete lesz tőle, és a második fogást már nem tudja elfogyasztani. Amennyiben mégis leveshez volna kedve, részesítsük előnyben a jól dúsítható püré- és krémleveseket.

Mártások: gyümölcsből készült mártások (alma, őszibarack, meggy stb.), sajtmártás, tejmártás, kapormártás.

Főzelékfélék, köretek: eleinte inkább párolt zöldség- és főzelékféléket kínáljunk a betegnek. Ha javul az étvágya, bővíthetjük az étrendet sűrített főzelékekkel. Köretként adhatunk főtt, petrezselymes burgonyát, zöldséges tésztaféléket.

Tojás: habart tojás, teflonban sült omlett, lágy tojás stb. Keményre főzött tojást önálló ételként ne adjunk, mert nehezebben emészthető, mint a lágy tojás.

Húsételek: készítsük párolva, főzve, darált húsként, rakott ételek alkotórészeként.

Tészták, édességek: gyümölccsel dúsított pudingokat, felfújtakat adjunk a betegnek. Süthetünk gyümölcsös piskótát, túrós vagy almás rétest.

Folyadék: Az erősen lesoványodott betegnél a kiszáradás veszélye is fennáll. Az infúziós kezelés mellett szájon át történő folyadékpótlásra is szükség van. Az első időszakban, amikor a beteg még nemigen hajlandó enni és inni, próbálkozzunk cukor nélküli gyümölcslevekkel, világosra főzött teákkal, szénsavmentes ásványvízzel.

Az ételek kiválasztására vonatkozó fenti javaslatok természetesen csak irányelvek. Mindig vegyük figyelembe a beteg egyéni kívánságait, és csak olyan táplálékkal próbálkozzunk, amelyet elfogad.

Nógrádi Katalin
dietetikus