Képzeld el, hogy látásod tökéletesen éles - és ennyi elég is  javulásához. Legalábbis ezt állítják az amerikai Harvard Egyetem pszichológusai.

Ellen Langer, az amerikai Harvard Egyetem pszichológusa és kutatócsoportja kísérleteikben egyrészt azt próbálták igazolni, hogy a látás nemcsak a szem és agy közötti információáramlásból áll, hanem látásunk részét képezi az is, hogy adott helyzetben előzetes tudásunk alapján megpróbáljuk megjósolni, milyen látvány vár ránk.

Ezáltal az ismerős helyzetekben kevésbé figyelünk, és hajlamosak vagyunk nem észrevenni a szokatlan dolgokat. Ha viszont nem ismerős a közeg, látásunk élesebb - állítják a kutatók a Psychological Science pszichológiai szakfolyóirat legutóbbi számában megjelent cikkükben.

Önkénteseink látása kimutathatóan javult akkor is, amikor a vizsgálatunkban arra kértük őket, hogy gondolják azt, hogy különösen jól látnak - írja Ellen Langer és kutatócsoportja tanulmányukban. Az, hogy a résztvevők azt képzelték magukról, hogy sasszeműek, a vizsgálat szerint sokkal jobban növelte éleslátásukat, mint amikor egyszerűen csak éberebbé tették őket, vagy amikor motiválták őket a koncentrálásra.

Jobban figyelünk, ha nem ismerős a helyzet

A kutatók első kísérletükbe 20 normál látású férfit és nőt vontak be. A résztvevőknek egy fordított látásvizsgáló táblát mutattak: azaz felül voltak a legkisebb betűk, és legalul a legnagyobbak.

A normál látású emberek a két legfelső, vagyis a két legkisebb betűket tartalmazó sort sokkal biztosabban el tudták olvasni, mint amikor ezek a hagyományos táblának megfelelően legalul helyezkedtek el.

Ez azt mutatja, hogy az emberekben él egy előzetes várakozás, hogy a tábla tetején lévő betűket sokkal jobban látják, mint az alul elhelyezkedőket.

A résztvevők egy részének a kutatók azt mondták, hogy kis szemtornával, gyakorlással látásuk javulhat, ők a kísérlet során jobban teljesítettek, mint azok, akiknek azt mondták, hogy a látás terén nincs esély a javulásra.

Hidd el, hogy sasszemed van!

Egy másik kísérletben 63 tartalékos kiképzésen lévő katona vett részt - látásuk az átlagosnál gyengébbtől a kiválóig terjedt.

A kísérletvezető 22 kadétot arra kért, hogy éljék bele magukat a szimulátoron egy sasszemű vadászpilóta szerepébe. A szimuláció során a résztvevőknek négy közeledő repülőgép szárnyáról kellett leolvasniuk az arra felfestett betűket, minden szárnyon a látásvizsgáló tábla utolsó négy sorának valamelyik betűpárosa szerepelt.

20 másik kadét úgy ült a szimulátorban, hogy úgy tudták, a vadászgép elromlott, így különösen óvatosan és ügyesen kell vezetniük.

10 kadéttal, mielőtt "beült" vadászgépébe, motiváló szövegeket olvastattak.

11 újonc pedig nem szimulációban vett részt, hanem szemtornát végeztettek velük, amelyre azt mondták nekik a kutatók, hogy a gyakorlás segít abban, hogy a később következő látásvizsgálatban jobb eredményt érjenek el.

Az eredmények szerint a 22 pilóta közül, akik beleélték magukat a sasszemű vadászpilóta szerepbe, a 9-nek jobb volt a látása, mint ahogy azt az előzetes látásvizsgálat kimutatta. Azok közül, akiknek csak ébereknek és óvatosaknak kellett lenniük, senkinek nem javult a látása, a 10 motivációs szövegekkel "edzett" közül egy látott jobban, míg a 11 szemtornás kadét közül kettő látott élesebben. A legnagyobb javulást azoknál tapasztalták, akik látása korábban átlag alatti volt.

Az eredmények a kutatók szerint azt jelzik, hogy a szemtorna nem közvetlenül hat a szemre vagy az agyra, hanem elhiteti az emberekkel, hogy jobban látnak.